Ha két különböző fémet egy elektrolitba mártunk, akkor a fémfelületeken létrejövő elektrokémiai folyamatok miatt feszültségkülönbség alakul ki közöttük. A feszültségkülönbség áramot indíthat, és akkor a negatív fém elektróda anyaga feloldódik az elektrolitban.
Ha meg akarjuk jósolni, hogy a két fém közül melyik lesz a negatív, vagyis melyik fog feloldódni, akkor meg kell néznünk a standard elektrodpotenciáljukat. Amelyik negatívabb, az lesz a negativ elektróda, a másik lesz a pozitív.
Túlzásnak tűnhet a bojler belsejében galvánelemről beszélni, hisz azzal zuhanyozunk, mosogatunk. Másnak tűnik első látásra, mint például egy savas akkumulátor belseje, vagy egy ceruzaelem. De lényegét tekintve nagyon hasonló.
Azt mindenki tudja, hogy az ivóvíz nem vegytiszta víz, hanem vannak benne oldott ásványi anyagok, vagyis ionok. Ezek a teljesség igénye nélkül:
Az ivóvíz eredetétől függően ezek egy része jelen van az ivóvízben, persze alacsony töménységben. Az utóbbi kettő nem ásványi anyag, hanem magából a vízből keletkezik.
A felsorolt anyagok standard elektrodpotenciálja a következő:
Látható, hogy a magnézium a legnegatívabb az összes közül, tehát az lesz a negatív elektróda. És pontosan ezért teszik be a bojlerbe. A magnézium anód fog az elektrolitikus korrózió miatt elfogyni, és így megvédi a többi alkatrészt. Tehát az anódnak semmi köze a bojler vízkő-mentesítéséhez, ahogy sokan hiszik
A bojler gyártók előírják az anód rendszeres időközönkénti ellenőrzését, cseréjét (pl két évente). Ha jelentős fogyás látható, akkor ki kell cserélni.
Ugyanis ha időközben elfogy az anód, akkor már nem ő lesz a negatív elektróda, hanem következik utána a cink vagy ha cink nincsen, akkor a vas. Vagyis elkezd a bojler oldala átlyukadni.
Akkor van jelentős mennyiségű réz a rendszerben, ha beleteszünk egy rézből készült csőspirált hőcserélőnek.
A réz a legpozitívabb az összes szóba jöhető fémalkatrész közül, tehát veszélyezteti a vasból készült bojler testet is.
Ezért is nagyon fontos, hogy az anód soha ne fogyjon el.
Szerencsés körülmény, hogy a réz felületén igen hamar egy ellenálló oxidréteg alakul ki (patina) ami leszigeteli a réz felületet, és ezért az elektrolitikus folyamatokban kevéssé vesz részt.
Tapasztalatom szerint a réz csőspirál beépítése nem jelent különösebb kockázatot a bojler élettartamára vonatkozóan
Beépítés után 2-3 évvel célszerű a bojlert kitisztítani és az anódot ellenőrizni. Ahol nagyon kemény a víz, ott akár egy év után is érdemes lehet megtenni ezt.
Az első tisztítás alkalmával levonhatja a következtetést:
Egyes területeken az ivóvíz kénvegyületeket is tartalmaz, a szabvány ezt egy határig megengedi. Ezekből azután a bojler kellemesen meleg belsejében kénhidrogén keletkezik, ami borzalmas büdös, záptojás szagú. A reakció a magnézium anód jelenlétében megy csak végbe.
Ha ezt a vizet beleengedi egy üvegbe, hogy bevigye elemeztetni, mire beér vele, a szag eltűnik. Tehát a vízműtől ne várjon megoldást.
Ha jön a szaki és kiszereli az anódot mondván, ez okozza a bűzt, legyen kétkedő. A bűz valóban megszűnik, de ugyanakkor a bojler felületvédelme is. Továbbá a garancia is. Jó esélye van rá, hogy viszonylag hamar kilyukad a bojler.
Ez az egzakt megoldás, amit senki sem alkalmaz. A megoldás ugyanis az, hogy nem magnézium anódot kell használni, hanem titán anódot, ami nem kopik, de egy külső kis tápegység folyamatosan negatív potenciálon tartja, így megakadályozza a korróziót.
Sajnos ez a külső áramforrásos anód meglehetősen drága és a beépítése utólag körülményes.
Webshopunkban a titánium anód megtalálható
Hungarian
English
French
German
Polish
Spanish